Mélyen Tisztelt Vásárhelyiek! Tisztelt Polgármester Úr!
Szent István ünnepén, itt Hódmezővásárhelyen a Szent István téren, a Magyar Állam születésnapján kifejezhetjük elismerő gondolatainkat és elismerő szavainkat azoknak a hódmezővásárhelyi polgártársainknak, akik 1990 óta, immár huszonötödik esztendeje folyamatosan megünneplik a Magyar Állam születésnapját. Fejet hajtanak Szent István emléke előtt, sőt maguk is az emlékállításra törekedtek.
Hála és köszönet a város Képviselő-testületének, polgármestereinek, az előttünk járóknak azért, hogy az elmúlt huszonöt esztendőben sok más várossal ellentétben Szent István királyt állították példának, állítottak példaképnek.
Fontos ezt azért hangsúlyozni, mert a mai világban példák állítására igenis nagy szükség van. Hogy egy város képviselő-testülete, hogy egy város polgárai, Szent István emlékét, üzenetét, örökségét és ünnepét tartják a város legfontosabb ünnepének, ez mindannyinkat figyelmeztet. Példát állítunk magunk elé, és példát állítunk azok elé, akik szavazataikkal ránk bízták a sorsukat.
Először is állítjuk azt a példát, hogy a mögöttünk hagyott ezer esztendő tiszteletet érdemel. Hogy emelt fővel járhatunk. Hogy büszkék lehetünk a múltunkra. És ez a múlt mindenféleképpen a jövő is. Nagyon kevesen vannak azok, a nemzetek, akik tudják, hogy a következő száz esztendőben mi fog történni ezzel a világgal. Mi olyan nemzet vagyunk, amelynek véleménye van a jövőről, biztos tudása azonban a múltról van.
Biztosak lehetünk abban, hogy akik várost vezetnek, közösséget szerveznek – civilként, megválasztottként – azt a kötelességet kapták a választópolgároktól, hogy tiszteljék az ezeréves Szent Istváni államot. Megőrizzék és továbbvigyék. Ennél nagyobb mandátum, küldetés és felelősség talán nem is kell nekünk. És kaptak még valamit azok, akik elé Szent István példáját állítjuk itt, Hódmezővásárhelyen huszonöt esztendeje. Kapták azt a lehetőséget és azt a felelősséget, amire Püspökatya figyelmeztetett bennünket a beszédében, hogy keresztényként és keresztyénként éljék az életüket.
Hiszem, hogy ennek a városnak a sikere elválaszthatatlanul összefügg azzal, hogy a város vezetése, képviselő-testülete, a város polgárainak többsége a város jövőjét összeköti a keresztény élettel, a keresztyén gondolkodásmóddal. Azzal, hogy a mi magyar sorsunk, a mi vásárhelyi sorsunk, a gyermekeink jövője elválaszthatatlan attól, hogy hogyan élünk a hétköznapunkban. Mi a vonalmérce? Mihez tartjuk magunkat? Mi alapján teszünk különbséget jó és rossz között? Mi alapján választjuk el az igazságot az igazságtalantól, és hogyan tudjuk átvészelni a hétköznapokat.
Ha ebben a város vezetése és a város közössége, a polgársága a következő huszonöt esztendőben is a keresztény és keresztyén értékrendre támaszkodik, akkor ez a város – és reményeim szerint ez az ország is – sikerre van ítélve.
Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mondjuk ezt azért, mi hódmezővásárhelyiek, mert abban hiszünk, hogy a magyarok sorsa és a keresztény világ sorsa egymástól elválaszthatatlan köszönhetően Szent István király döntésének és az elmúlt ezer esztendőnek.
Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak!”